_alternatív_hétköznapok jógával_tartalom_vagy anélkül_forma_vagy_

xyz

xyz

költözés folyamatban_

2018. január 26. - demeter zita

egyelőre nem tudom, hogy a továbbiakban ide fogok-e posztolni. ami biztos elkezdtem költözködni és írni a www.demeterzitayoga.blog.hu oldalra_sziaviszlát!

i love you_me too

i-love-you-please-love-me-too.png

 

"The dark does not destroy the light; it defines it. It is our fear of the dark that casts our joy into the shadow."

Brené Brown

 

A #metoo kampány néhány történetéről szinte egyből az jutott eszembe, hogy klassz lenne, ha esetleg mindig, mind2 fél a személyes működését is megvizsgálná bizonyos történés után, ha van rá lehetőség, mert hasznos lehet megnézni, megkérdezni akár utólag, ha fájdalmas is, hogy:

-miért/hogyan kerültem bele adott kínos szituációba

-ha az értékrendem szerint a másik fél bunkón viselkedett, miért nem rendeztem le pikk-pakk, miért simultam bele adott helyzetbe, 

-végül miért határozom meg magam traumák, esetleg külső tényezők mentén

Másodjára pedig, a prevenció fontossága, mert ugye nincs safe-space.

A sokkal később gyűlölködők többnyire, véleményem szerint nem szerették, nem fogadták el önmagukat (teljes egészében vagy részletekben haragosak önmagukra), így sajnos lehet nem csoda, ha olyan helyzetekben találták maguk, amik rendkívül kellemetlenek lehetnek, traumát váltva ki ezáltal. Az önismeret ezekben az esetekben is fontos tényező. Önismeret szinte csak a safe-space mentes világba bátran csobbanva, így sok tapasztalatot gyűjtve szerezhető (persze olvasni is lehet róla vagy filmet nézni, stb.) és talán még vagány mentorok ráerősíthetnek, útba igazíthatnak. 

Szerintem erősen önismertet növelő, preventív hatással bírhatnak a harcművészeti tanulmányok, mert egy komoly, tradicionális oktatóval a  komfortzónán kivül zajlanak az órák. Nincs finomkodás, meg atyalapatyala. Egyik volt főnököm egyszer azt mondta, hogy le kell tudnom mondanom számomra jóleső dolgokról amikor munkáról van szó pl. a shaolin kung-fu edzésekről. Néztem rá. És magamba. Azért, mert engem nagy százalékban a kung-fu teljesen távol repít mindenfajta kényelemtől. 10 éve iratkoztam be, önszántamból és nem alakformálás miatt. Viszont csak pár éve kezdtem el látni a rendszerek gyakorlati oldalát. Egyre több élményem van a tornatermen kívül, a matracon túl a hétköznapokban. Sose felejtem el mennyire zokogtam, mikor egy adott helyzetben "beúszott" shifu mondása: “ha felmész a pástra, ne csodálokozz, ha megütnek.” és felismertem. A pást természetesen most szimbólum. A pástra pedig úgy érdemes fellépni, ha azt érdembeni felkészülés előzte meg. És azt követően is bármi történhet. Egy szívemet-lelkemet beleadtam felkészülés se garancia semmire. Azonban a tudat, hogy megtettem mindent annak érdekében, hogy ott, akkor "a legjobbat hozzam ki magamból" állapot tök lényeges, mert ennek fényében egy vereség is más tartalommal bírhat, átértékelődhet.

Tehát apukák, anyukák, kedves felnőttek és gyerekek! Barbie és ken képzők helyett vagy mellett bizalommal ajánlom pl. a fehértigris shaolin kung-fu által nyújtott lehetőségeket (megtanulhatsz határozottabban kiállni magadért, belső harcok megvívásában útmutatást adhat vagy éppen pont elindíthat rajta stb.)_www.fehertigris.hu

szeretet!

Álmodnak-e arról a replikánsok, hogy emberek?

Álmodnak-e arról a replikánsok, hogy emberek? 

 2017 októberében elvárásoktól és filmkritikák elolvasásától mentesen ültem be a Corvin moziba. Az 1982-es Szárnyas fejvadászt időhiány miatt nem néztem újra, csak az emlékeimből hívtam elő néhány jelenetét, impresszióját az esős, borús hangulatú melankólikus kultfilmnek. A Szárnyas fejvadász 2049-el 163 percre egy katasztrófák által sújtotta, letarolt, minden részében kizsákmányolt világba csöppentem. A film lassan indul, dinamikája meditatív, amiben kong a posztapokaliptikus üresség. Na de milyen más jövőkép jelenhetne meg, mikor a történet gyökerei a jelenünkben, 2017-ben már adottak? A bolygónk jelenleg is súlyosan terhelt és a terheket a társadalom tagjai, a társas magányban élő emberiség generálja.

A replikánsokat az ember álmodja, futószalagon ontja. Az alkotó pedig maximalista és hataloméhes. Ő embereket akar létrehozni, mesterségesen. Majd vezérelni őket. Uralkodni felettük. A kívánalom, a határmezsgye, amivel az új generációs robotok (a lászat emberek) értékesebbé tehetők vagyis szinte teljesen emberivé, a csúcs funkció az a nemzésre és a szülésre való képesség. Márpedig például a fogantatásban lévő vágy, a születés, a csoda füzér állapot, hogy “elválasztahatatlan része vagyok az egésznek érzése” egyelőre bárminemű igyekezet és erőfeszítés ellenére legyárthatatlan. Ebben a tökéletesen egyensúlyt vesztett, akarnok, önmagából kifordított világban az se meglepő, ha egy robot veszíti el az identitását. Egy replikáns önreflektív és eredetkutató funkcióra vált egyik “bebootolása” és egy parancs végrehajtása után. Tehát lesz az a pont, ami kivágja a biztosítékot és önjáró működésbe kapcsolja őt. S az önállóság, mint azt tudjuk minden totalitárius dimenzióban veszélyforrás. A film főszereplője elidegenedik a rendszertől, valamint saját magától. Működéseket kérdőjelez meg, tehetlensége olykor hisztibe, dühbe torkoll, megismeri a szintetikus növénytermesztést és a gyerekmunka intézményét, találkozik a forradalom lehetőségével, végül képes az “életét” áldozni egy jó ügyért. Felfedez, megismer, felismer, reflektál, önreflektál. Érez. Mind-mind csupa emberi minőség. Számomra a mozi élményének a varázsa ezen a szálon bontakozott ki. A replikáns ‘K’-n keresztül. Ryan Gosling (‘K’) szinészi alakítása nem sok, nem kevés. Kiegyensúlyozott. Ahol kell pulzál, ahol kell meditatív nyugalommal szemlélődve suhan végig. Jared Leto_Wallace_hozza a letisztult, a bölcs antikrisztusi tervezőt, aki természetesen a maga alkotta minden szegletében “megdizájnolt”, steril elefántcsonttornyábán tengeti mindennapjait egy hűséges szolgálóval az oldalán. Harrison Ford szerepe kulcsfontosságú. A híd a Szárnyas fejvadász és a 2049 között. A jelen, a 2017-es alkotás függetlenül az 1982-es mozi nélkül is teljesen érthető, élvezhető. De sehogyse könnyű mű. Mélységeiben való értelmezéséhez empátiára és türelemre van szükség. Aztán a végeredmény megrázó és elgondolkodtató lehet. Szerintem a sok replikáns között nem hogy nem vész el az ember, hanem éppen ellenkezőleg. Több olyan diskurzus tünik fel, ami az érzelmi intelligenciámat sokkal szexibben simogatta, mint azt az általam eddig látott klasszikus romantikus filmekbelik valaha is tették. A látvány és a hangzásvilág egyaránt monumentális meglepetéseket tartogatva nyűgözött le.

Számomra a történet üzenete brutálisan egyszerű. Mindegy mi vagy ki vagy, honnan jöttél. A meghatározó, ahogy tekintessz, gondolsz magadra és ahogy azáltal cselekszel a jelenben. Ha a replikáns azt “álmodja” “gondolja” ember, miért ne válhatna azzá és ha az ember azt álmodja, gondolja, hogy robot, robotként határozza meg magát, akkor… E különleges transzformáció által pedig láthatóvá válhat önvalója akár egy egész univerzumnak (is). Füzérben.

 

fotó: xyz

kikapcs_bekapcs_helló koncentráció!meditáció.

tegnap a hajnali meditációm alkalmával arra lettem figyelmes, hogy időnként majdnem elszundítok (biztosan sokaknak ismerős tapasztalás az ébrenlét és az alvás közti varázs állapot). ez legutóbbi gyakorlásomkor is szerettem volna megtartani a figyelmem, ami tulajdonképpen megegyezik a foglalkozás egyik sarkalatos pontjával, viszont most azt vettem észre, hogy hol be, hol kikapcsolom a koncentrációt. a tapasztalás lényegében egy saját, egyéni, rendkívül finommechanikai, tudatos munka volt. szinte megfogható. mosolyogva gondolok rá vissza, mert még mindig tapintom!, érzem, látom ezt a "kapcsolós" élményt egy (egyelőre) meghatározhatatlan helyen magamban. korábban ezzel megegyezőt a jóga gyakorlások végi ászanában tapasztaltam és esti filmnézéskor, na de olyankor általában nem küzdök magas hatásfokon, egyszerűen csak maximális erőbedobással elalszom. mi lehet az egyik különbség az előbbi szituációk között? az egyikben megtörténik a komfortból való kimozgás, akár többször is. hogy erre van-e szükség? van. mint a késnek az élezésre (ha általános funkciója szerint akarom használni). miért? a koncentráció, a figyelem élesítéséhez bizony ki kell mozogni a komfortból (pl. az alvásból), mert másképpen nem fokozható ennek a képességnek a hatékonysága. a belső és a külső fókusz egyaránt fontos. DE az előbbi nélkül az utóbbi teljes egészébe véve kivitelezhetetlen. egy görög sztoikus filozófus hasonlóra gondolhatott ezzel a mondásával: "Először ismerd meg önmagad, aztán ennek megfelelően öltözz fel.". a belső figyelem gyakorlásával lépésről-lépésre együtt érkezhet egy valóban minőségi önismeret, ami segíthet a külső világban lévő kapcsolódásokban, kivetítődésekben. 
meditacio_z.jpgszóval amennyiben koncentráció fejlesztésre állítod ragyogó univerzumod, akkor rendszeres gyakorlóként én erősen ajánlom a meditációt heti szinten legaláb ötször, alkalmanként 15-30 percet. aztán_ :)

klassz programozást 

 

ászana: Bhakti Kutir

fotó: Berki Zita

süti beállítások módosítása