függetlenedést, nagyobb szabadságot, melyek által "bővült a tárhely".

2017 júliusában táborban jártam és a fotón szereplő kártyát húztam az egyik program alkalmával, amin az alábbi olvasható:

"ÉS ÉN MONDOM, HOGY BÁRMI, AMITŐL FÜGGSZ, AZ FELEMÉSZT."

A másik kép 2013 nyarán készült Balatonkenesén és a kiskártya tartalmáról jutott eszembe.

Om Tat Sat_

GYB: Mit gondolsz kell-e sportolni?

DZ: Nem kell. A  sport is egy lehetőség, egy sokrétű tanulási lehetőség, amivel érdemes élni. Számos formája létezik. Szerintem jó lehet egészen fiatal kortól kezdve minél többet kipróbálni, majd a leginkább motiválónál letenni a voksot és azt vagy azokat űzni, amilyen gyakran és ameddig csak lehetséges.

GYB: Hogyan jelenik meg a sport az életedben?

DZ: Aktív, mozgást igénylő tevékenységekben, mint pl. harcművészet, jóga, tánc, úszás, futás formájában váltakozva, időnként párhuzamosan működtetve. Évek óta a jóga a legrendszeresebb és az a tapasztalatom a felsoroltakat kiválóan támogatja. 

GYB: Hogyan jelenik meg a sport a családodon belül?

DZ: A családomban senkitől sem láttam hosszú távon sportolásba vetett, koncentrált energiákat. Viszont azért a közeg támogató, mert mindenki kedveli a természetben való hosszas sétákat és elméleti síkon akad a sport iránt érdeklődés. Gyerekkoromban harcművészetet (először karatét, aztán shaolin kung-fut) szerettem volna tanulni, ennek hangot is adtam, viszont akkor Patakon (a város, ahonnan származom) ennek a gyakorlati megismerése nem vehette kezdetét. Huszonéves koromban a Budapestre költözésemmel indítottam el ezt a vonalat 2007 tájékán.

GYB: Összefügg-e az egészséges táplálkozás és a sport? Mindez megjelenik-e a mindennapjaidban?

DZ: Az egészséges táplálkozás is egy tudatos választás, ami összefüggésben állhat a sporttal. Szerintem a kettő támogató hatással bír egymásra. Érdemes őket párhuzamosan működtetni és törekedni az egyensúlyra. A mindennapokban ennek a kialakítása számomra egy folyamatos munka, tudatos jelenlenlét.. Például mióta a hús nem képezi a táplálkozásom gerincét változatosabban étkezem és színesebben készítek el mindenféle ételeket. 2014-től ezen a téren is egy más, új dimenziót nyitottam meg magam előtt.

GYB: Mik a tapasztalataid az iskolai testnevelés órákról?

DZ: Engem nem vittek közelebb a sport szeretetéhez vagy az az iránti nagyobb érdeklődéhez. Sőt, kifejezetten eltávolítottak tőle. Koncepciótlannak, néha már-már teljesen tartalmatlannak, önismétlőnek, unalmasnak éltem meg őket. Egyáltalán nem motiváltak a tesi órák. Időnként kifejezetten feszengtem tőlük és különböző kifogásokra hivatkozva gyakorta el is lógtam őket. Nem tudok felidézni ezzel kapcsolatosan jó pillanatokat. De mégis! Középiskolában a Bodrogon való kajakozást :) viszont az évente csak pár alkalmat jelentett.

GYB: Mi ösztönöz, mi motivál hogy a maximumot nyújtsd a sportolás során?

DZ: Ösztönöz az adott sporttevékenységben egy valamilyen, valahonnan fakadó kihívás. Hogy azt én találom-e meg, hívom elő belülről vagy ha vezetővel gyakorlok, kívülről érkezik az inspiráció és azt elfogadom, majd követem, az szinte teljesen mindegy. Motivációm lehet pl. egy számomra bonyolultnak tűnő ászana kivitelezéséhez vezető úton a részeredmények. Ilyenkor maximálisan dolgozok, napról napra, fáradtságot nem ismerve. A maximum nyújtása viszont csak az ott és akkorban való teljes szívvel-lélekkel gyakorlásban valósulhat meg (időnként ennek az  állapotnak a megteremtése szintén kihívás számomra). Tehát a maximális koncentráció elengedhetetlen.

GYB: Összefügg-e a sport és a siker?

DZ: Hasonló a véleményem, mint a táplálkozás kapcsán. Persze, összefügghet. Szerintem a sport támogathatja és elő is idézheti a sikereket a legkülönfélébb területeken. Ha javul a test kondíciója, állóképessége, akkor a  fizikális mellett a  mentális teljesítőképesség is és ez így építő (vagy átalakító, transzformatív) jelleggel hathat mindenre.

GYB: Mit üzensz a jövő generációjának, hogyan éljenek, mit tegyenek, hogy a siker jelen lehessen az életükben?

DZ: Legyenek jelen:) Legyenek abban maximálisan jelen, amivel éppen foglalkoznak, így lehetségessé válhat azt az éppen aktuális tevékenységet a lehető legmagasabb hatásfokon megélni és kivitelezni (Csíkszentmihályi Mihály a Flow - Az áramlás c. könyvében is hasonlóra ösztönöz). Ha egy mód van rá, találják meg a számukra legmotiválóbb sportot, mozgásformát is és legyenek benne napi rendszerességgel, alázattal, hálával, szeretettel. Az így egy teljesebb önismerethez is vezethet. Majd az ott átélt tapasztalatokat, sikereket, momentumokat  építsék be, használják a magánéletben, a munkában, alkalmazzák bárhol és bármikor :) Legyenek kreatívak.

"A természet törvénye szerint a test elhasznált energiáit pótolni kell. A testnek szüksége van táplálékra. A természet úgy hat a testben, hogy ha a szervezetnek táplálékra vagy vízre van szüksége, akkor az emberben érzések és kívánságok keletkeznek, amit éhségnek és szomjúságnak neveznek. Az éhség és a szomjúság táplálék- és italhiányt jelent, és az embernek kötelessége testét táplálékkal és itallal ellátni. Az evés és az ivás a testben a vágyat kielégíti, a rend helyreáll, és ez örömteli megelégedettséggel jár. Az ember észrevette és élvezte ezt az örömet és kielégülést, és ezt az állapotot kifejlesztette öncélú "élvezkedéssé". Az ember ebben az esetben nemcsak azért eszik és iszik, hogy testének teljesítőképességét fenntartsa, hanem azért is, mert az evéssel és ivással a természet által meg nem engedett módon élvezni, kéjelegni akar. Nem elég az embernek az éhség és a szomjúság kielégítésével járó öröm és megelégedés: a messze az anyag felett álló értelmét lesüllyesztette arra a fokra, ahol mint a test rabszolgája, mindenféle izgatószerekkel akarja a testi élvezeteket fokozni. Akkor is, amikor a teste már rég ki van elégítve, és sem enni, sem inni nem kíván. Ennek a beállítottságnak felső fokát megtaláljuk egyébként magas kultúrát elért régi rómaiknál, akik már alaposan, megtöltött gyomrukat pávatoll izgatásával kiürítették, hogy a jóllakás felfokozott élvezetéből újra meg újra részesülhessenek. A túlizgatott  ízlelőszervek újabb és újabb kielégülést óhajtanak, amikor arra a testnek már semmi szüksége sincs. Így keletkezett a "civilizált étvágy"." (részlet Selvarajan Yesudian és Haich Erzsébet Sport és Jóga című könyvéből)

A bejegyzés megírására ihlettek jógát gyakorlók, barátok, ismerősök, akik a táplálkozásról érdeklődtek nálam, valamint a fentebb leírt gondolatok is erős motivációt adtak. Számomra a civilizátlan étvágy itt a civilizált (amit Yesudian remekül kifejt, ld. a bejegyzésem elején) ellentétét jelenti. A civilizáció magába foglalhatja  a természet rendjének megzavarását, annak felborítását, mindezáltal a test öncélú élvezetekre használásának az ösztönzését. Szerintem ez egy rendkívül kényelmetlen és kártékony állapotot tud eredményezni önmagukra és a környezetünkre nézve szintén. 

(kép @elephantjournal)

Mivel nem vagyok táplálkozási szakértő, ezért nem tudok és nem is szeretnék arról írni, sem beszélni, hogy ez vagy az az irányzat (vegán, vega, paleo, stb.) követése a jó vagy rossz vagy ilyen vagy olyan összetételű étkezés lesz számodra a megfelelő, csak javasolni tudom, hogy figyeld meg a működésed, fedezd fel a hátterét, majd ha úgy gondolod valami nem okés, változtass saját belátásod szerint, alkati sajátosságaid figylembevételével, esetleg látogass el egy szakértőhöz a témában.

Azt tudom, hogy egy igazi jógi vagy jógini egészen biztosan törekszik a táplálkozás terén is a harmónia kialakítására. Nálam ez a jellegű törekvés, változás, most úgy látom spontán, szinte meglepetésszerűen indult el nagyjából 3 évvel ezelőtt. Tehát nem úgy, hogy akaratommal elhatároztam, hogy márpedig így és így lesz, ha tetszik, ha nem. Majd fokozatosan alakult és nem ellenkeztem. Menetközben persze jöttek kihívások, repkedtek a démonok, néha csábultam/csábulok. Viszont arra lettem figyelmes, hogy többé már nem tudott/ nem tud olyan lenni, mint előtte, mikor egyfajta "tudatos civilizációban" voltam. Jelenleg erős érdeklődésem van az ájurvéda, a rendszeresség, a vegetáriánus táplálkozás, az alkohol- és cigarettamentes hétköznapok iránt, továbbá továbbra sem motiváció faktor az életemben a kávé fogyasztása és egyéb drogok használata. 

A jóga mentén közelítve a kérdéskört tanácsom összecsengeni látszik a tanáraimtól kapottakkal, valamint S. Yesudian, indiai származású, keresztény családból származó jógatanító szemléletével. Az alábbiakban újra tőle szeretnék idézni néhány mondatot a Sport és Jóga című könyvéből:

"... A jóga annyit jelent, hogy a természettel  és nem a természet ellen kell élnünk, cselekednünk... A jógi legyőzi az "étvágyat", és szabad utat enged a természetes "éhség" megnyilatkozásának... Legyen a táplálék természetes eredetű egyszerű vegyes koszt. A hindu húsmentes koszt egyáltalán nem feltétlenül követendő szabály, mert a húsevés szükségessége összefügg a klimatikus viszonyokkal... Vegyes koszt alatt azt érti a hatha jóga, hogy a hús ne legyen alapja, hanem csupán fűszere mindennapos táplálkozásunknak. A hangsúly  a gyümölcsön, főzeléken, nyers salátákon, a tejen, vajon és mézen van. Aki mindezt magának meg tudja szerezni, az a legokosabban teszi, ha egyáltalán nem eszik húst! A jóga magasabb, haladó fokozatain ez már követelmény is. De a világi életet élő nyugati növendék, aki kezdő fokon van, bár lehetőleg ritkán, de ehet húst. Minél több csonthéjas gyümölcsöt fogyasszon... A táplálék mennyiségének arányban kell állnia a szervezet szükségleteivel.... Nyugati jógázóknak teljesen elegendő a mértékletességre intő szabályok betartása... A mértékletesség és az ésszerű aszketizmus hirdetésében így egyezik meg a mohamedán hitrege, a keresztény Biblia, a tibeti lámák és az indiai maharsik ősi tanításaival..."