"Alapozás"-nak hívjuk a shaolin kung-fuban, mikor hatványozottan foglalkozunk az alapgyakorlatokkal, a Ji ben gong-okkal. A jógában nem így, hanem ászanának nevezzük az "alap" testhelyzeteket. Egyik-másikból több variáció is elképzelhető. Különbséget szoktak tenni kezdő és haladó ászanák között. Vagy csoportokra bontják:

-előrehajlások

-hátrahajlások

-fordított pózok

-csípőnyitások

-kartámaszos pózok

Létezik jógastílus, mely kötött sorozatban gyakorolja őket pl. az astanga és olyan, ami nem pl. a hatha jóga, a vinyasa flow. Azonban jó látni, a jóga egy. Egy tőről fakad. Élettani hatásuk, filozófiája megegyezik. Alapfilozófiája: a test energetikai folyamának a helyreállítása (ez a taoista jóga szerint 3 kincsből tevődik össze: Qi - Jing - Shen). 

A keleti kultúra gyerekkorom óta foglalkoztat. Többnyire rajzoltam, olvastam vagy tévéztem a témában. Már ekkor szívesen űztem volna pl. harcművészetet, viszont ott, ahol felnőttem, a lehetőségek korlátozottak voltak. Így csak 2008-ban shaolin kung-fuztam, 2009-ben jógáztam életemben először, Budapesten. A jóga klassz élmény volt, de akkoriban még nem mélyültem el benne. Csak formáztam. Olyan platformként éltem meg, amin nyúlhatok, húzódhatok, tekereghetek, meg hasonlók. A dinamikusabb kung-fu sokkal inkább lekötött. Aztán teltek az évek és egyre több lelki/testi sérülés után realizáltam, egyáltalán nem figyelek oda magamra. És ez nem jó. Ugye nálam a külső segítség, esetleg, javaslat szintjén működhet. Ezért tudtam, a leghatékonyabb megoldás az, ha befejezem a szenvedést, az önsajnálatot, a nyomorult szétesettséget és elkezdem megoldani a felgyülemlett parákat. Aztán a felismerés után, váratlanul, megérkezett az iránymutató. A jóga. Hello 2014. január!

folyt. köv.